2013. november 24., vasárnap

13. fejezet


  • Igen, tessék! - Szólt bele a telefonba Jason.
  • Szia! Clare vagyok! Nem zavarlak, ugye?
  • Szia! Nem, dehogy is, mondd mit szeretnél!
  • Tudunk valamikor mostanában találkozni? Beszélni szeretnék veled.
  • Persze, mikor szeretnél? Hétvégén?
  • Szombat este az jó lenne, ha neked is megfelel.
  • Eddig nincs programom. Vacsi, vagy mire gondoltál?
  • Én főzök, 8-kor jó?
  • Igen, jó lesz. Akkor szombat este 8-kor nálad. Szia!
  • Szia!

Ez is elintézve, gondolta magában Clare. Tudta, hogy mit akar, de még nem tudta, hogy hogyan mondja el. De valamennyire örült neki, hogy még van egy hete ezen gondolkodni.
Szombati napja már korán elindult. Nem tudott aludni, ezért korán fel kelt és takarítani kezdett. Délre készen is lett az egész házzal és úgy döntött, hogy elmegy bevásárolni az esti vacsorára. Bár nem a kaján volt a hangsúly, mégis nagyon akarta, hogy amit főz tetsszen Jasonnek. Talált egy tejszínes rakott tészta receptet a neten, ezt akarja megcsinálni este. A legközelebbi bevásárlóközpontban meg is vesz mindent, ami kell.
8 előtt 1 órával lép ki a zuhany alól. Gyorsan elkészülődik és éppen jókor lesz készen, ahhoz, hogy a tűzhelyet lekapcsolja és kivegye a sütőből a rakott tésztát. A terítéssel is pontosan végez. Nem sokkal utána csöngetnek az ajtón és Clare izgatottan nyit ajtót.

  • Szia! - Mosolygott Jasonra, kicsit idegesen.
  • Szia! - Jason belépett és egy puszit nyomott Clare arcára, bár azt is bizonytalanul, a szünet miatt nem tudja, hogy nem zavarja-e a lányt ez.
  • Nem rég lett kész a vacsi, ha szeretnéd neki is állhatunk!
  • Rendben, farkas éhes vagyok. - Nevetett egyet Jason.

Vacsi közben elbeszélgettek Clare útjáról és arról, hogy hogyan telt Jasonnek itthon az ideje. Majd mikor végeztek jött a kínos kérdés:

  • Szóval, miért is akartál velem találkozni? Miről akartál beszélni? - Kérdezte Jason óvatosan, de ugyan akkor határozottan.
  • Őő, hát igen... Szóval gondolkodtam. És arra jutottam, hogy nem szeretnélek elveszíteni még egyszer. Viszont, ha veled akarok maradni akkor ez így nem mehet tovább.
  • Ezt mire érted? Mi nem mehet tovább?
  • Tudod nem mondtam teljesen igazat, vagyis nem mindenben. Igaz, hogy könyvelő vagyok a cégemnél, de ez csak úgy mond mellékes, a fő munkám nem ez.
  • Hát akkor? Mi lehet olyan dolog amit nem akarsz elmondani?
  • Én,.... én...., én bérgyilkos vagyok. - A vallomás megkönnyebbítette Clare szívét, de ugyan akkor félt, hogy szerelme mit szól hozzá.
  • Bérgyilkos? - Ismételte Jason igazán nagy megdöbbenéssel arcán.
  • Igen, de kérlek ne ítélj el. Az élet sajnos ezt így hozta. Nem mintha mentegetőzni akarnék, de csak rossz fiúkat teszek el láb alól, akik másoknak legalább ugyan ennyit ártottak, ha nem többet.
  • Ez, hogy lehet? Hisz te mindig az erőszak ellen voltál!
  • Tudod, miután te szakítottál velem én nagyon össze törtem. Nem tudtam, hogy mivel terelhetném el a figyelmem, minden rád emlékeztetett. Egyszer, amikor Washingtonban nyári gyakorlatomat intéztem sötéttel végeztem, és egy sikátoron kellett átmennem a kocsimhoz. A sikátorban megtámadtak, de Csen mester arra járt és megmentett. Ő felajánlotta, hogy megtanít védekezni, thai bokszot kezdtem el tanulni. 1 évvel később megint megtámadott pár gyerek, akkor megtudtam védeni magam. A mostani főnököm ezt látta és tetszett neki. Azt mondta, hogy jó alapanyag lennék. Elkezdett kiképezni. Végül itt kötöttem ki... Büszke nem vagyok rá, de ez az életem, ez vagyok én... most már.
  • Hú ha, hát még is igaz. Tudod, fura, hogy ezt ilyen könnyen kimondom, de én is az vagyok, én is bérgyilkos vagyok. Egy munka során azt hittem, hogy téged látlak, de nem akartam elhinni, de hát igaz, még is te voltál. És elhappoltad előlem a munkát. - Nagyot nevetett Jason.
  • Akkor én is így voltam, de akkor te voltál a másik... Bevallom ez nagy megkönnyebbülés számomra, hogy így fogadtad a dolgot. Féltem nagyon.
  • Ha nem lennék az ami, akkor is elfogadnám. Te is elfogadtad minden dolgomat anno, ezt én is viszonoznám. Nagyon szeretlek Clare, nálad nem szerettem jobban még senkit, és nem is akarok.- Gyengéden megcsókolta Claret és magához húzta.

2013. október 20., vasárnap

12. fejezet

Teltek a napok, a hetek és egyre jobban érezte magát Clare Jasonnel. Egyre inkább érezte iránta azt, mit évekkel ezelőtt amikor össze törte a szívét. De félt is, mert tudta, hogy nem élhet egész életén át úgy, hogy hazudik Jasonnek. Nem lehet egy titkos élete! Döntés előtt állt. Jasonnel vagy nélküle él-e tovább. Ha a szerelmet válassza, akkor muszáj lesz felfednie titkát, ha a biztonságot választja, azt, hogy nem ítélik el és nincs veszélyben, hogy feljelentik, akkor viszont nem lehet élete Szerelmével.
Az utóbbi héten ezen gondolkodott. Még mindig ugyan azt a munkát csinálta. Alapos akart lenni, de amíg e kétségek gyötörték nem tudott 100 %-osan a munkára koncentrálni. Viszont döntenie sem volt így könnyű, hogy befolyásolta az, hogy ott van Jason. Amíg látja, nem gondolkodhat tiszta fejjel. Túl volt rajta a nyomás és nem bírta. A munka miatt nagyon stresszes volt és nem tudta mi tévő legyen. Ha szabit kér akkor a munka mehet rá. Egyik elve, hogy ha valamit jól akarsz csinálni, akkor csináld magad. Ezért volt ő az egyik legjobb bérgyilkos. Viszont így sem tud koncentrálni.
Végül döntött és pénteken be is ment Lindához, hogy beszéljen vele.
  • Jó reggelt, Linda!
  • Jó reggelt! Valami gond van? Nem terepen kellene lenned?
  • De igen, mindjárt megyek is, addig Suzen tartja a frontot. De beszélni szeretnék veled.
  • Rendben! Mondjad!
  • Szeretném kivenni a jövőhetet.
  • Mi van? Ezt nem teheted. Ez a legfontosabb munkánk az évben.
  • Tudom, de úgy is még a megfigyelés van. Nem szívesen bízom másra a melót, de Suzen így is mindig ott van, benne megbízom. Muszáj kipihennem magam! Nem tudok a melóra koncentrálni míg nem döntök Jasonnel kapcsolatban, viszont így nem tudok dönteni, hogy itt van és látom őt!
  • Most komolyan mondod ezt? Nem várhat? És tényleg fontolóra veszed, hogy elmondod, hogy ki vagy te igazából?
  • Igen komolyan gondolom. Ha ezt a döntést meghozom, akkor jobban tudok a melóra koncentrálni. Amíg elvonja a figyelmem addig nem megyek sokra, mert nem tudom azt a profizmust nyújtani amit elvárnak. Ha vele akarok maradni el kell mondanom, ha nem akarom elmondani, akkor szakítanom kell vele!
  • Jól van! Jövőhéten szabin vagy! - Mondta végül Linda nagyot sóhajtva.
  • Köszönöm! De nem leszek elérhető, elutazom.
  • Rendben nem kereslek. De utána 150%-osan a melóra figyelsz és tökéletesen végrehajtod!
  • Persze! Na megyek is megfigyelésre. Köszi még egyszer, szia!
  • Szia!

Clare úgy döntött, hogy elutazik Los Angelesbe, véghez viszi egyik álmát, hogy lássa L.A-t és csináltasson egy tattot. És, hogy teljesen elterelje a figyelmét elhívta magával Katet és barátját. Hétfő reggel indult a gépük és hétfő délutánra értek oda. Eléggé fáradtak voltak, így erre a napra nem terveztek semmit. Körülnéztek a szállodában és pihentek.
Második és harmadik nap megnézték a nevezetességeket. Csütörtökön a napot a tengerparton töltötték. Fürödtek és süttették a hasukat. Clare szeretett volna egy kis színt szerezni magának ezért amikor Katék elmentek sétálni egyet ő kifeküdt napozni. Egy fiú kiszemelte őt és kis idő múlva bátorságot vett és oda ment hozzá.

  • Szia! A nevem David! És a tied? - Mondta kedvesen mosolyogva.
  • Szia! - Mosolygott vissza Clare. - Clare vagyok.
  • Nagyon örvendek. Itt laksz a környéken?
  • Nem, épp nyaralni jöttem ide. És te?
  • Én itt lakom a parton. És te akkor honnan jöttél?
  • Washingtonból.
  • És mi vonzott e gyönyörű szép városba? - Kérdezte David, hangjában apró gúnyt és iróniét lehetett felfedezni.
  • Hmm, érdekes kérdés. Régi álmom volt eljutni ide és e mellett szeretnék egy tetoválást csináltatni.
  • Egy tattóért az ország másik felére utazol?
  • Ez csak hab a tortán. - Nevetett Clare.
  • Hol akarod csináltatni?
  • Az L.A. inknél.
  • Oh, jó választás! - Helyeselte David. - Nincs kedved eljönni este egy buliba?
  • Attól függ milyen buliba?
  • Nem elég, hogy én is ott leszek? - Válaszolta David egy kicsit nagyképűen. Amolyan szépfiú volt ő. Magas, jó képű. Vonzotta a nőket és láthatóan tudta is magáról ezt. Meg kapta akit kiszemelt és most Claret akarta.
  • Oh, kis egoista. Rendben ott leszek, de két barátom is jön.
  • Rendben, legalább többen leszünk! Tessék itt a cím, várlak! - Kacsintott Clarere és elment.

Clare mielőtt elutazott szünetet kért Jasontől, így most teljesen szabad volt és nagyon bejött neki David. Fontolóra vette, hogy bele gabalyodjon-e egy kalandba vele. Vissza érve a szállodába felhívta a tatto szalont és kért magának időpontot. Szombaton fogadni is tudják. Este kicsípték magukat és elindultak a buliba. Odaérve A pulthoz mentek és kértek maguknak egy italt, közben Clare nézelődött hátha meglátja Davidet. David viszont szemfülesebb volt és oldalról jött és kicsit megijesztette Claret. Ő bemutatta a fiút a barátainak, akik gyorsan kettesben is hagyta őket. Az egész estét együtt töltötték, táncoltak, beszélgettek. Egy-két csók is elcsattant, viszont mikor David azt ajánlotta, hogy menjenek el hozzá, ő mégis visszakozott. Így este csak vissza kísérte Claret a szállodába.
Szombaton elment a szalonba és csodák csodájára David kliense lett.

  • Nocsak, kit látnak szemeim. Clare!
  • Oh David, szóval ezért ajánlottad annyira!
  • Igen, szóval mit szeretnél?
  • Egy angyal szárnyat szeretnék és egy H betűt nagyjából kör alakban, a szárny íve alatt a betű.
  • Rendben van ez nem lesz nehéz. Adj 10 percet és megrajzolom és meglátjuk, hogy mit szólsz.
  • Rendben, addig leülök.

10 perc múlva kész is lett a rajz és tökéletes lett, így el is kezdték a tetoválást.

  • És miért pont ezt? - Kérdezte David érdeklődve.
  • Hát két értelme van. Tudod a kedvenc könyvemben egy bukott angyal van, őt jelképezi a szárny. A H betű pedig a kedvenc filmem főszereplőjének a beceneve.
  • És a másik jelentés?
  • Volt az életemben egy ember aki védelmezett, ő volt az őrangyalom, az én hősöm.
  • Csak volt vagy van is?
  • Nem kezdtem volna ki veled, ha lenne valakim!
  • Ne terelj! - Nevetett David.
  • Igazából van valaki, de most szünetet tartunk. Át kell gondolnom.
  • És mire jutottál?
  • Még én sem tudom.
  • Értem, na készen vagyunk. Hogy tetszik?
  • Wao, nagyon jó lett.

Clare fizetett és vissza ment a szállodába. De nem teljesen mondott igazat Davidnek. Tudta, hogy mit fog tenni, már néhány napja tudja! Meghozta a döntést!

2013. szeptember 22., vasárnap

11. fejezet

Bár kibékültek, még sem tudtak sok időt együtt tölteni. Clare kapott egy fontos megbízást és minden erejével ezen kellett dolgozni, nagyon alapos munkát vártak tőle. Így a megfigyelések elvették az összes idejét. Csak a hétvégére tudta szabaddá tenni magát, erre a két napra két kolléganője vette át a helyét. Ki kellett kapcsolódni, túl sok volt ez a hét számára. Alig aludt a megfigyelés miatt és amikor aludt azt is csak a kocsijában tette. El akarta felejteni a hét fáradságos munkáját, ezért csak olyan programokat tervezett be, amik elvonják a figyelmét és semmi közük nem lehet a munkához.
Szombaton sokáig aludt, már majdnem dél volt amikor felkelt. Nem csoda hisz alig aludt az utóbbi napokban pár óránál többet. Úgy gondolta, hogy ezt megérdemli. Egy jó tejeskávé után csinált magának egy nyugtató, forró habfürdőt és úgy egy órát a vízben áztatta magát. Ez után neki állt ebédet főzni. Nem akart rendelni egy étteremből, most volt kedve a főzéshez és ez is amolyan kikapcsolódás volt a számára. Tésztát főzött egy kis paradicsom szósszal. Ebéd után Washington egyik neves bevásárlóközpontját vette célba. Kis shopingolás sosem árt, gondolta magában, és biztos ami biztos Kate-et is elhívta magával, hogy tutira elvonja a figyelmét.
Kate szokásához híven lökte a hülyeségeket és Clare ennek nagyon örült. Rengeteget nevettek és még többet vásároltak. Többek között Clare beszerzett egy elegáns világos barna, selyem koktél ruhát és egy fekete magassarkú szandált. Úgy gondolta ezt veszi fel az esti randijára, ahogyan próba közben végig nézett magán, megállapította, hogy jól néz ki és remélhetőleg Jasonnek is tetszik majd.
Késő délután ért haza a csajos délutánból. Lezuhanyzott és rendbe szedte magát. Felvette az újonnan vett szettjét, ki sminkelte magát és megcsinálta a haját. Egy egyszerű barna sminket tett fel, nem akart túl erős sminket, a haját pedig enyhén begöndörítette. Pontban este 8-kor csöngettek.

  • Szia! De pontos vagy. - Mosolygott Clare miközben kinyitotta az ajtót és egy csókot nyomott Jason szájára.
  • Nem akartam egyetlen másodpercet sem elpazarolni abból az időből amikor veled lehetek. - Válaszolta Jason fennkölten, de egy csalfa kis mosoly ott bujkált a szája sarkában. Nem bírta, hogy ne nevessen magán. - Mehetünk?
  • Persze!

Tíz perc múlva Jason egy étterem előtt parkolt le. Amikor beléptek egy csodálatos látvány fogadta őket. Elegáns étterem volt, ízlésesen berendezve. Az összhang csak úgy sugárzott még a legapróbb kis tárgyakból is. Egy távoli kis asztalkát kaptak, ahol szinte már úgy érezték, hogy csak ők ketten vannak itt. Egy gyertya világított az asztal közepén, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Más már nem is kell egy romantikus vacsorához. Az egész este egy álomnak tűnt Clare számára. Minden tökéletes volt.
Vacsora után Jason haza vitte Claret, nem akart túl rámenős lenni, hogy egyből magához viszi. Elkísérte az ajtóig is. Nagyon udvarias volt.

  • Szeretnél bejönni? - Kérdezte Clare, kicsit bátortalanul.
  • Szeretnéd, hogy bemenjek? - Kérdezett vissza Jason és elmosolyodott.
  • Már megint ezt akarod játszani? Nem volt még elég?
  • Nem, Cicám. Szóval?
  • Én örülnék.
  • Rendben, akkor szeretnék bemenni.
  • Ezt nem tudtad volna az én véleményem nélkül eldönteni? - Gúnyolódott kicsit Clare, viccesre véve a helyzetet és közben kinyitotta az ajtót.
  • Nem. Tudod nem akarok tolakodó lenni, szimpla udvariasságból is megkérdezheted.
  • Á, most már minden világos.

Megittak egy pohár bort és elbeszélgettek a múltról. Kicsit nosztalgiáztak. Jól esett nekik felidézni a régi szép időket. Jason begyújtott a kandallóba és oda kuporodtak elé. Jason átölelte Claret. Minden olyan meghitt volt. A téma a vicces történetekről kicsit más vizekre evezett. Felidézték az első együtt létet, amikor Clare elvesztette a szüzességét. S további hasonló témák merültek fel. Majd egy kis csend állt be. Jason ezt kihasználva megcsókolta Claret. Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, végül pedig már szinte letépték egymásról a ruhát...

2013. augusztus 25., vasárnap

10. fejezet

Clare következő hete sem telt eseménytelenül. Hogy elfelejtse a Jasonnel történteket belevetette magát a munkába. 200 %-kal a munkára koncentrált, de még így sem ment a feledés, ugyan is Jason nem hagyta annyiban. Üzeneteket hagyott Clare ajtaján. SMS-ekkel bombázta, hívogatta és e-maileket hagyott neki. Végül megunta ezt Clare, ezért szombat este felhívta és kelletlenül megbeszélt vele egy találkozót, egy ebédet másnapra.
A reggel vegyes érzelmeket hozott Clare számára. Meglepően izgatottan várta a találkát, de benne volt a megbántottság, a megalázottság is. Nem igazán volt étvágya, így csak össze pakolt, takarított kicsit majd készülődni kezdett. Egy farmer miniszoknyát vett fel egy pánt nélküli lila toppal. Majd egy egyszerű kis topánkába bújt és készen is állt.
Dél előtt fél órával indult el és 20 perc múlva már a megbeszélt helyen ült. Nem sokkal később már Jason is a helyén ült. A rendelést leadták és csak ültek egymással szemben, néma csendben. Bele unva a csendbe Jason törte meg azt.
  • Köszönöm, hogy bele mentél ebbe a találkozóba, nagyon örültem a hívásodnak.
  • Volt más választásom? Nem hagytál volna életem végéig békén. - Felelte cinikusan Clare.
  • Kitartó vagyok. - Kontrázott rá Jason.
  • Beszélhetnénk arról amiért itt vagyunk?
  • Persze, akkor tudni akarod, hogy mi történt anno.
  • Igen, ezért vagyok itt.
Közben a pincér kihozta a rendelést és el kezdtek enni.
  • Szóval, akkor elkezdem. A te döntésed, hogy hiszel-e nekem vagy nem. Úgy kezdődött az egész, hogy pár évvel azelőtt, hogy megismertelek szereztem néhány haragost. Ők a kis maffiának hívják magukat, a maffiához tartoznak, de néha a saját fejük után mennek. Magamra haragítottam őket és fogást találtak rajtam 6 éve. Azzal fenyegettek, hogy ha nem állok be közéjük és nem járok meccsekre a nevükben, akkor téged fognak bántani. Tépelődtem, hogy mit tegyek, ezt nem akartam, nem akartam a csicskásuk lenni. De nem tudtam, hogy hogyan tudnám kijátszani őket. Túl sokan voltak. Nem tudtalak volna megvédeni. Végül 2 hét rágódás után arra jutottam, hogy szakítanunk kell. Ekkor mondtam el neked. Majd a kis maffiát vissza utasítottam. Be tudtam adni nekik, hogy nem érdekeltél és képes voltam csak úgy ott hagyni téged, így rólad leszálltak. De tudtam, hogy amíg nem végzek velük addig nem vagy biztonságban. Így hát neki láttam és 6 év alatt szép lassan végeztem velük. Most már nem zavarnak sok vizet. Szóval ennyi volna a történetem. Tehát?
  • Oh. Tehát mi?
  • Hiszel nekem?
  • Ez nem így megy. Át kell gondolnom.
Clare a gondolataiba merülve elrohant. Egyedül akart lenni. Ismert egy helyet a parton, oda autózott és sötétedésig ott gondolkodott. Haza érve lefürdött és csak arra vágyott, hogy ezt megbeszélhesse valakivel. E vágynak engedve felhívta Kate-et és vagy 1 órán keresztül beszélgettek. Ezután pedig még hajnalig interneten. Claret nagyon megrázta amit hallott. Nem tudta, hogy higgyen-e vagy sem Jasonnek. Ha józan ésszel belegondol, akkor nem hiszi el a sztorit. Ám ezt a sötét oldalt ismerve és tudva, hogy Jasonnek régen is köze volt ehhez, így akár igaz is lehetett a dolog. E kétségeit elmondta legjobb barátnőjének és megvitatták a dolgot.
Másnap korán kelt és még munka előtt elautókázott White Castlebe, hátha Jasont ott találja. Szerencséjére éppen ott volt. Bár keveset járt haza, ebben a hónapban mégis többet itt kellett lennie. Intézte a hivatalos ügyeit és sok papír ide jön neki.
Clare meglátta az autóját és tudta, hogy már nincs vissza út. Kicsit habozva, de besétált a házba, ahol Jason épp egy bokszerben kávézott. Clare elképedve nézte. Nagyon tetszett neki ez a látvány, egyszerűen megbabonázta ahányszor csak látta Jason felsőtestét. Egy pillanatra megállva, nagy lélegzetet véve így szólt.
Szia! - Zavart mosoly közepette folytatta. - Bocsi, hogy csak így beállítok ide, de beszélni szeretem volna veled.
Szia! Semmi baj, mond csak.
Hiszek neked. Amíg az ellentéte ki nem derül, addig én hiszek neked.
Oh Cicám - Fakadt ki Jasonből megkönnyebbülve. - nem fog más kiderülni, ez az igazság.
Megölelték egymást és egy szenvedélyes csókban össze forrt ajkuk.

2013. augusztus 18., vasárnap

9. fejezet

Clare egy hosszú és nehéz nap után csak az otthon nyugalmára vágyik. Beül Rx 8-asába és belehajt az éjszakába. Lassan 11 óra felé vánszorog az óra mutatója így a rövidebbik utat válassza, amit nem különösebben szeret. Ez az út tele van rossz minőségű mellékutakkal és Clare kímélni szeretné a Mazdáját. Ezzel az úttal egy jó 10-15 percet megspórol magának és ennyivel előbb huppanhat a kádba egy forró lazító fürdő erejéig. Szinte már érezte ahogyan izmai ellazulnak és átadják magukat a pihenésnek. E gondolatok közepette fordult be kocsifelhajtójára. Ám ott egy sötét alakot pillantott meg. Clare agyán egy pillanatnyi rémület futott végig, csöppet sem hiányzott számára ez a nap után még egy rossz akaró is, aki a háza előtt strázsálva várja őt a bosszú reményében. Az alak lassan megfordult és Clareből minden rémület eltűnt és át adta magát a dühnek.
  • Te meg mit keresel itt? - Szállt ki a kocsiból kiabálva.
  • Nyugodj meg Cicám, csak tisztázni szeretném a dolgokat.
  • Te csak ne Cicázz nekem, 1 hónap után ide állítasz és most akarsz mindent tisztázni? Hát nagyon elvagy tévedve. Láttam amit láttam, ebből nem magyarázod ki magad. - Mondta még mindig ingerülten, de már kisebb hangerővel Clare Jasonnek.
  • Tudom, hogy eléggé megkésve értem ide, de nem tudtam előbb jönni. Még aznap külföldre kellett utaznom és ma tértem haza.
  • Nem kellett a magyarázkodás. Állj el az útból!
  • Kérlek hallgass meg. Nem én küldtem azt az sms-t, hogy találkozzunk. Gondolom valamelyik lány volt az.
  • Aha, persze... Fogd egyből rájuk. Akkor is lefeküdtél vele és ez alól nincs mentség.
  • Igaz, megtettem. De megbántam. Tudott hatni rám, de te jobban tudsz. Ahogy megláttalak egyből kijózanodtam. Hibáztam, mint oly sokszor most is. De kérlek bocsáss meg, és kész vagyok elmondani mindent.
  • Én ezek után már nem hiszek neked. Tűnj innen!
Jason egy pillanatig csak állt ott, lefagyva a kemény szavaktól. Majd lassan elsétált. Clare vissza szállt a kocsiba és beállt. A betervezett fürdőzés közben könnyei végig folytak arcán. Nem tudott uralkodni magán, eddig bírta. Átadta magát a fájdalomnak. Nem akarta elhinni, hogy még azelőtt, hogy vissza kapta volna élete egyetlen szerelmét el is veszti azt. De nem tudta elfelejteni vagy megbocsátani amit látott még ha valamelyik kis törekvő volt is, aki megrendezte ezt az egészet. Ami megtörtént azon senki sem változtathat, s bár nagyon kíváncsi arra, hogy Jason miért tette 6 évvel ezelőtt azt amit most mégsem akarta hallani. Túl sok lett volna neki és az eddig felépített falat egy csapással ledöntötte volna. Ha ez a fal ami elválasztotta az érzelmeit a gyakorlatias eszétől ledől, akkor mindennek vége. Nem tud a munkájára figyelni és egy végzetes hiba miatt akár az életét is kockáztatná. Ezt pedig nem engedheti. Össze kell szednie magát!

2013. július 30., kedd

8. fejezet

  • Kezdhetjük? - Clare türelmetlenül kérdezte társait.
  • Mi készen állunk, indulhatunk.
  • A tervet mindenki tudja?
  • Igen, meg van.
  • Akkor gyerünk!
Clare és két társa beültek a furgonban ahol Linda és még két ember a berendezést kezelte. A furgon nem feltűnő, barna színű Volkswagen volt, már évek óta ezt használják azoknál a bevetéseknél, amik követelik a szoros együtt működést és csapatmunkát. A csapat elindul és fél óra múlva pár mérföldre egy gyönyörű és fényűző villától leparkolt. A környéken hasonló házak, villák, kúriák állnak. Ez itt a felső tízezer lakhelye.
Clare egy fekete csipkefűzőt viselt mini szoknyával, ami szintén fekete volt és mindezt egy magassarkúval és egy combfixszel dobta fel. Két társa hasonló öltözéket viselt és mindannyiukon maszk volt. Táncosnőként jöttek ide, a party rendezője a célpont, így közelebb juthatnak hozzá.
Clare feladata volt, hogy megölje a pasast és a terv szerint ő neki fog majd táncolni, flörtöl vele és ha minden jól megy felviszi őt a szobájába. Még az előtt, hogy Clare elindulna felfele Lindáék kikapcsolják a biztonsági kamerákat, így nem lesz nyoma, hogy ő fent járt.
Beérve a háziasszony fogadja őket. Ő kérte a három lányt férjének. Fura egy házasság, de érdekből van vele és nem érdekli, hogy a férje kivel fekszik össze, ez nyílt titok volt a társaságban.
Pár perc felkészülési időt kapnak, s e közben behelyezik fülükbe a kommunikációs eszközüket. Ezzel egyaránt hallják a többieket és tudnak velük beszélni. Majd kimennek a színpadra és előadják speciális táncukat. Elvarázsolják a közönséget. Kielégítik mind a férfiakat mind a nőket. Clare hamar szemkontaktust teremt a célponttal, akinek nagyon tetszik ahogyan a lány táncol. A produkció második felében mind a három lány a közönség soraiban folytatja a táncot. Clare a célponthoz megy és egyéni számot ad neki elő, már-már sztriptízhez lehet hasonlítani. A párperces magánszám után a pasi Clare fülébe súgta: "Menj a szobámba, 10 perc múlva én is ott vagyok."
Clare kacéran mosolyog, meghajol és társaival együtt elmegy, mint akik jól végezték dolguk. Clare a kacifántos folyosókon a célpont szobájába lépked. Léptei könnyűek és nesztelenek. Senki sem látta meg. Majd kis idő múlva a pasi is megjelent.
Neki esett Clarenek. Csókolta vadul és tépte róla a ruhát, de Clare nem hagyta magát... Ellökte a pasast és vetkőzni kezdett. Csipke melltartó és tanga bugyit viselt, s így ült a pasi ölébe. A célpont már nagyon kívánta, és Clare ezt kihasználta. Csókolgatni kezdte miközben a legközelebbi párnát megfogta. Hirtelen a férfi arcának nyomta és erősen lefogta őt, hogy ne tudjon kapálózni. A férfi teste megfeszült, próbált ellenállni, de hasztalan, lassan megfulladt.
Clare eltüntette a nyomokat, felöltözött majd észrevétlenül kilopózott a szobából. A fülhallgatójának a segítségével pár kanyar után szólt, hogy vissza kapcsolhatják a rendszert. Azonban néhány méter múlva a célpont egy biztonsági emberével találta magát szemben.
  • Hé, te! Mit keresel itt?
  • Én őő... - Válaszolta Clare meglepődötten.
  • Nem az egyik táncosnő vagy? Nagyon tetszett a műsor! - Egy kacér mosoly kíséretében vetette ezt oda.
  • De igen és a mosdót keresem, de azt hiszem eltévedtem. - Mondta ártatlanul Clare. Talán már túl ártatlan, kislányos arcot vágott, de úgy gondolta nem baj csak sikerüljön a terve.
  • Jöjjön velem és megmutatom, erre nem mászkálhat egyedül.
A biztonsági elkísérte és meg is várta Claret a mosdónál, aki bent lemosta a kezét és kesztyűjét eltüntette. Majd megkérte a biztonsági embert, hogy kísérje vissza az öltözőhöz nehogy eltévedjen.
Vissza érve pár percük volt össze pakolni. Majd jött a háziasszony és kifizette őket a táncér.
  • Tessék itt a bérük, köszönöm. - Átadta Clarenek a borítékot. - Magán nem volt kesztyű?
  • Oh, de volt, de már levettem.
  • Értem, hol volt az előbb? Amikor benéztem nem volt itt.
  • Elmentem a mosdóba, akkor vettem le a kesztyűt, nem akartam, hogy elázzon.
  • Jó sokáig tartott.
  • Igen, eltévedtem egy kicsit. - Mondta kicsi zavart színlelve Clare, remélte, hogy nem kezd gyanakodni az asszony. Szeretne még azelőtt eltűnni innen mielőtt megtalálják a holttestet.
A nő nem kérdezősködött tovább. És így a lányok el is indulhattak. A házból kiérve pár métert még szépen, kényelmes tempóban tettek meg, de csak annyit míg láthatták őket, majd futni kezdtek. A furgon épp akkor fékezett le a villa előtt amikor ők a kapun kiértek. Gyorsan beugrottak és elhajtottak a helyszínről.

2013. július 23., kedd

7. fejezet

A következő hét meglehetősen egyhangúan telt Clare számára. Míg nem pénteken kapott egy SMS-t Jasontől, hogy nem-e tudnák előre hozni aznap estére a találkozót, szombaton dolga akadt és nem tudja elhalasztani. Clare vissza írt, hogy rendben és el is indult. Jason a találkozót White Castleben kérte, a családi házukban. Ezt Clare egy kicsit furcsállta, de gondolta, hogy ő tudja. Bár nem tudja, hogy mitől lett ennyire izgatott, talán a kelleténél jobban várta ezt a találkozót. Lehet, hogy el se kellene mennie, ne higgye, hogy egy szavára ugrik, de még is ezt tette, hiszen látni akarta. Szép kék szemében elveszni. Jelen pillanatban ez volt a legnagyobb vágya. Persze azzal leplezte, hogy csak az igazságot akarja tudni és egy ideig hitegette is magát ezzel, de gyorsan rájött, hogy mi az igazság. Tudta, hogy ha ő most oda megy, nincs menekvés. Kettesben lesznek egy szobában, talán még az ajtó is be lesz zárva, hogy ne zavarják őket. De miért akarja ott? Hiszen hétvégén pont ott nem akarta elmondani. Vajon vissza tudja fogni magát, hogy ha egy szobában egyes egyedül lesz vele?
Ezeken töprengve hamar el telt az idő míg oda kocsikázott és azon kapta magát, hogy a ház előtt parkol és mozdulatlanul ül a kocsiban. Nagy nehezen össze kapta magát és elindult befele.
A bejárati ajtón belépve Fredet pillantotta meg, aki meglehetősen furcsán nézett rá.
  • Szia Fred! Jasonhöz jöttem, itt van?
  • Szia! - mondta még mindig meglepetten. - A szobájában van. - Erre Clare elindult, de Fred oda szaladt. - De nem kellene bemenned.
  • Miért? Mi folyik itt? - Kirántotta kezét Fred szorításából és elindult a szoba felé.
A szoba ajtót kinyitva megtántorodott. Fred az ágyon feküdt és Magen rajta. Mindketten már meztelenek voltak és egymást csókolgatták, Magen ritmusosan mozgott és halk nyögések hagyták el ajkait. Jason vette észre, hogy Clare az ajtóban áll és megállította Magent majd egy pillanat alatt le is lökte magáról.
  • Most mi van? - Kérdezte a lány, de kérdésére választ kapott amikor a kérdés közben az ajtóra pillantott, mert a fiú is arra nézett. - Oh, szia! - Mosolygott gonoszul. - Ne állj már ott... Csukd be az ajtót és menj vagy szállj be te is. - Kacsintott egyet Jasonre, aki most Magen arcát fürkészte, és letaglózva nézett rá.
Magen egyáltalán nem volt meglepett, hogy Clare ott van.
  • Hogy ti mekkora szemetek vagytok! - Fakadt ki Clareből. S most Jasonre nézett. - Tudod elég lett volna egy SMS, hogy nem akarsz többet látni. Nem kellett volna idehívni és megalázni.
Befejezve mondanivalóját kirohant a házból, még mielőtt meggondolatlanul cselekszik. Jason utána ment. Egy kisebb plédet tekert magára.
  • Clare, várj. Miről beszélsz? Én nem hívtalak ide. Én úgy tudtam, hogy holnap találkozunk. És ezt meg tudom magyarázni. Csak ...
  • Ja persze, most jön a megbánás. Nem kérek belőle. - Kiáltotta vissza, majd becsapta a kocsi ajtót és elhajtott.
  • Én próbáltam megállítani. - Szabadkozott Fred amikor Jason rá nézett.
Jason kicsit elgondolkodott majd mint aki megvilágosodott vissza sietett a szobájába.
  • Te, te hívtad ide!
  • Persze, hogy én. Ki kellett iktatni. De legalább már tudom, hogy ki ez a kis senki. Szóval ő az a lány akitől régen is megakartalak szerezni. Láss csodát, sikerült. Pár évbe került de az enyém vagy. Nagyjából.
  • Te kétszínű ribanc! - Ordította Jason miközben oda vágta a lány ruháit. - Húzz innen nagyon gyorsan és ne is lássalak többet! - Oda hajolt, csak pár centi volt az ő és a lány arca között és most már halkabban, de fenyegetően hozzátette. - Soha!.
Magen felöltözött és elment, úgy gondolta, hogy jobban fog sikerülni a terve, de legalább össze ugrasztotta Jasont és Claret és most már azt is tudja, hogy kivel áll szemben. Vagy mégsem?
Clare miután elhajtott nem bírta sokáig és elkapták az érzelmek. A könnyei folytak és nem tudta, hogy mi tévő legyen. Megállt egy eldugott helyen és még jobban sírásnak kezdett. Nem tudta, hogy miért sír, hiszen nem voltak együtt. De most már tudta, hogy nem közömbös még most sem neki Jason és ez így nem lesz jó. Ez egy gyenge pont amit kihasználhatnak mások. Titkolnia kell, amennyire csak tudja.
Bosszút esküdött Magen ellen és azt is sejtette, hogy benne van a keze a történtekben Christennek is. Nem volt kétséges, hiszen Magen ezt egyedül nem tervelhette ki. Bár van rá némi esély, de abban biztos volt Clare, hogy ha Magen ezt megcsinálta és egyedül tette, akkor Christen is vissza fog vágni, hasonló módon. Ahogy ebbe belegondolt újabb könnyek csordultak ki szeméből és át adta magát a szomorúságnak és a keserűségnek.

2013. július 17., szerda

6. fejezet

Clare vissza ment White Castlebe, de egyenlőre még nem Jasonékhez, szülei is itt élnek, őket látogatta meg. Keveset jár itthon, munkájából adódóan nem szeretné, hogy ha sokat látnák itt. Védeni szeretné szeretteit. Körülbelül 3 hónapja volt utoljára itt, így sok mindent meg kell beszélnie szüleivel. Bár ő részletes beszámolót nem tud adni és nem is adhat a szülei annál többet mondanak neki. Kiderül, hogy a szüleihez egy hónapja betörtek, bár nagy értékű tárgyakat nem vittek el, csak egy kevés készpénzt, viszonylag keveset, 10 000 Ft-ot, de a rendőrség szerint nem is ezért jöttek, ugyanis nagyon sok érték tárgy volt a lakásban méghozzá szem előtt. Clare megijedt mikor meghallotta és gyorsan körül is nézett, s hogy szülei ne figyeljék ezért anyukáját megkéri, hogy csináljon neki valami ebédet, apukáját pedig, hogy nézze meg a kocsiját, fél, hogy valami baj van vele.
Így egyedül maradt és gyors kutatásba kezdett. De nem azt nézte, hogy elvittek-e valamit. Ő is sok ilyen betörést csinált már. Lopásnak álcázzák, de nem visznek el sokat, hogy annyira ne is érdekelje az ott lakokat és csak készpénzt visznek. Ezeknek a betöréseknek a célja a ház felderítése, esetleg rejtett kamerák, poloskák elhelyezése. Clare utóbbi kettőt kereste. Ha nem talál akkor felderítés volt. De miért?
Mindent át vizsgált, egyedül a konyhát nem. Majd ha anyukája kijött. Nem talált eddig semmit. Ha felderítés akkor vagy még egy betörést terveznek, vagy esetleg gyilkosságot? Nagyon megijedt Clare és üzent Lindának, hogy ezt valahogyan ki kell deríteni.
Később a konyhában sem talált se kamerát se poloskát. Majd lezuhanyzott és már átöltözve elindult a bulira. A kocsiból felhívta Lindát, hogy megbeszéljék a részleteket.
  • Szia Linda!
  • Szia! Mond, mi ez a betörés?
  • Anyámékhoz betörtek egy hónapja. 10 000-et vittek el. Tele volt a ház kisebb érték tárgyakkal, ékszerekkel, de csak készpénzt vittek. Nem hiszem, hogy egy szimpla rablás volt. És a rendőrség sem, de nem tudtak kideríteni semmit. Nem találtam se kamerát se poloskát. Szóval marad a felderítés.
  • Attól félsz, hogy miattad bántani akarják őket?
  • Lehetséges, nem? Sok ellenségem van.
  • Ezzel nem vitatkozom.
  • Szeretném, hogy ha meglehet oldani, akkor némi őrizetet a házhoz, illetve a szüleim mellé, persze észre vétlenül.
  • Tudod, hogy nincs plusz forrásunk. Szűkös a cég költség vetése.
  • Vond le a fizetésemből... - Ezzel lecsapta a telefont.
10 perc múlva Fred és Jason háza előtt parkolt le. Már tombolt a buli bent, így is tervezte. Egy fekete, csipkés pánt nélküli, cipzáros ruhát húzott magára és egy fekete magassarkút. A ruhához illő combfixszel. Amikor belépett a házba el is érte a ruha a kellő hatást, azt amit Clare el akart érni. Minden szem rászegeződött. A férfiak oda voltak érte a nők pedig féltékenyen nézték. Ő a legszebb, nem vitás.
Körülnézve megpillantotta Jasont, aki elismerően nézett rá. Amikor egymás mellé kerültek Clare fülébe súgta: "Dögös szerkó. Tudtam, hogy jó a stílusod". Ezt pedig megkoronázta egy csábító mosollyal.
  • Köszi! - Mosolygott vissza Clare - Tudtam, hogy neked tetszeni fog.
  • Most már megtudhatom, hogy miért is jöttél ide?
  • Te hívtál, vagy nem?
  • Ma igen, de én tegnapira gondoltam.
  • Már mondtam nem?
  • Nem veszem be. Szóval?
  • Na jó. Magyarázatot szeretnék a clubban történtekre.
  • Szerintem ezt én is kérhetném.
  • Fegyvert fogtál rám! - rivallt rá Clare.
  • Ahogyan te is rám. - Mondta nyugodtan Jason.
  • Mit kerestél ott?
  • Volt egy kis elintézni valóm. És te?
  • A Dj a haverom, ő szólt a buliról. Milyen elintézni való? - Tapogatózott Clare, bár érezte lassan itt a határ és ha eléri nem tudja, hogy mi fog történni.
  • Volt ott egy személy aki tartozott. Csak vissza szereztem a pénzem. - Nézett sokat sejtetően Clarere és közben rá kacsintott.
  • Aha, fegyverrel meg 2 másik emberrel?
  • Nagyon makacs a fickó, hatni kell rá. És még mi az oka, hogy itt vagy? Nem hiszem, hogy ez annyira érdekelt téged.
  • Nincs más.
  • Persze. - Nevetett fel Jason, mint aki az év legjobb viccét hallja. - Nem tudsz hazudni Cica, nekem nem.
  • Tudni akarod?
  • Igen, ezért vagyok itt nem?
  • Szeretném megtudni, hogy miért szakítottál velem 6 évvel ezelőtt. Mert nem veszem be az akkori indokod. És megérdemlem, hogy tudjam. Elmondod és hagylak. Lezárom az egészet magamban. - Hadarta nyugodtan Clare, bár kicsit fenyegetőbbre sikerült mint tervezte.
  • Már akkor megmondtam, elmúlt az érzés. - Jason póker arcot vett fel, de belül, egészen a szíve mélyén sírni tudott volna.
  • Nem hiszek neked. - Ezzel Clare a tömegbe keveredve az udvar felé vette az irányt. Minél előbb ki akart jutni.
Telt az idő és csak kerülték egymást. Clare most is itt alszik, megint rábeszélték, hogy igyon. Az emberek fogynak és egyszer az udvar felé áramló emberoszlopon át meglátta Jasont, aki a reggeli szereléséhez hasonlóan egy bokszerben indult a fürdőbe. Miután bement Clare mintha kikapcsolt volna elindult a fürdő felé. Benyitott és szótlanul belépett becsukva maga mögött az ajtót. Jason meglepődötten nézett rá.
Zavarok? - Kérdezte Clare ártatlanul, miközben ruhája cipzárját húzta le. A ruha a következő pillanatban már a földön volt és Clare ott állt fekete csipkés fehérnemű szettben egy hasonló combfixszel. Jason lélegzete elállt és szóhoz sem jutott. Kellett pár pillanat míg magához tért. De akkor Clare előtt termett és szenvedélyesen megcsókolta. Érezték, hogy mind a ketten erre vártak egész este.
Christen és Magen látták amikor Clare bement a fürdőbe Jason után és a lehető legnagyobb féltékenységtől vezérelve a fürdő ablakához lopózva nézték végig az előbbi jelenetet.
  • Én benyitok. - Suttogta haragosan Christen.
  • Hülye vagy? - Rivallt vissza Magen. - Azzal nem érsz el semmit.Gyere, nem akarom végig nézni. Nincs kedvem az élő pornóhoz. Kitalálunk valamit amivel vissza vághatunk.
  • Egyáltalán ki ez a ribi?
  • Nem tudom, de kiderítem.
  • Kiderítjük!
  • Ja persze, az, aha. - Ezzel elindult haza felé.
Jason és Clare között forrósodik a hangulat és a közös fürdő után egy szenvedélyes éjszakát töltenek el.
Reggel Clare korán fel kell és öltözködése közben ébred fel Jason is.
  • Hova mész Cica?
  • Dolgoznom kell. - Veti oda közömbösen.
  • Vegyél ki szabit.
  • Nem megy... - Szól vissza kicsit erélyesebben. - A tegnap éjszaka hiba volt. Nem kellett volna, sajnálom. Nem voltam teljesen magamnál vagy nem tudom. De nem ismétlődik meg.
  • Csak a tegnap éjszaka nem tetszett.
  • A ma hajnal sem fog megismétlődni. Bye-bye.
  • Várj... - De Jason már nem tudott mit mondani, Clare rá csapta az ajtót.
Kifele menet Clare össze fut Magennel.
  •  Na-na, vége az esti kis hancurnak?
  • Menj innen, hagyj szépen elmenni engem, legyél jó kiskutyus és fogadj nekem szót.
  • Te ribanc!
  • Ki a ribanc? - Kérdezett vissza Clare megragadva Magen haját.
  • Te.
  • Velem te ne packázz!
  • Mert mi lesz?
Nem kellett több Clarenek. A felhoz vágta Magent, be húzott neki egyet jobbról. Ezután elindult a kapu felé, de Magen a hajánál fogva húzta vissza.
  • Ezt nem úszod meg te alattomos kis... - Ezt már nem tudta befejezni mert kapta az újabb jobbost és a földön kötött ki.
Clare ráült és így ütötte tovább. Már alig tudott mozdulni amikor abba hagyta. Ekkor lépett ki Jason a házból . Csak elképedve állt az ajtó előtt. Magen a földön. Clare rápillantott, mentséget keresve, de nem mondott semmit csak még egyet belerúgott a földön fekvőbe és a kocsija felé indult.
Jason utána szaladt és mielőtt beült volna megállította.
  • Ez meg mi volt?
  • Megváltoztam. Fogad el. Mehetek? - Kérdezte Clare gúnyosan.
  • Ha még mindig tudni akarod miért szakítottam veled anno, akkor gyere ide szombaton.
Átadta a papírt és bement a házba.

2013. július 16., kedd

5. fejezet

Clare és Kate végül ott aludtak, Fred unszolása miatt, hogy igyanak, így nem vezethettek. Másnap reggel Clare korán felkelt és mivel valamennyire ismerte a házat főzött magának egy kávét és leült a konyha asztal egy árnyékos kis zugába alig észrevehetően. Pár perc múlva Jason sétált be észre nem véve Claret. Csak egy boxer volt rajta, a fürdőbe tartott éppen. Clare egy pillanatig elnézegette a fiú kidolgozott felső testét és hirtelen vágy fogta el, hogy végig simítsa, azonban vissza fogta magát és csak ennyit mondott:
  • Reggeli fürdő? Az éjszaka nem értél rá? Vagy nem volt kedved?
  • Nézzenek oda, ki kávézik. Amúgy meg mind a kettő. Túlságosan lefoglaltak.
  • Na melyik kis... köhöm... lányka landolt az ágyadban?
  • Sok közöd nincs hozzá. - Erre a végszóra léptek hallatszottak és  pár pillanat múlva Magen lépett be, Jason egyik felsőjében.
  • Oh Édes azt hittem, hogy már a kádban vársz. - Mondta sejtelmes hangon, csak ezután vette észre Claret. - Mit bámulsz?
  • Én igazán senkit, csak egy repedt sarkú ... - Ekkor félbeszakította Jason.
  • Hé lányok ezt most ne, nincs kedvem egy csetepatéhoz. - Ezzel bement a fürdőbe és megengedte a vizet. Magen még maradt kicsit.
  • Nem tudom, hogy ki vagy vagy, hogy mit akarsz, mi közöd van Jasonhöz, de azt ajánlom, hogy gyorsan tűnj el.
  • Haha, próbálkozz csak. - Ezzel Clare kivonult a kocsijához.
Kint matatott, amikor Jason megjelent, kikísérve Magent. Miután a lány elment oda lépett Clarehez.
  • Nem tetszel neki, bár nem tudja, hogy ki vagy.
  • Szerintem addig jó amíg nem tudja, hogy tőlem próbált elvenni... Még olyan dolgokat magyarázna bele, amik nincsenek is.
  • Például?
  • Azt, hogy azért vagyok itt, hogy téged megszerezzelek.
  • Miért, nem azért?
  • Ez jó vicc, de nem. Megmondtam, erre jártam beugrottam. Fred meghívott a bulira hát maradtam. Kate meg nem akart egyedül elmenni.
  • Á, értem. Ma is lesz egy buli. Maradtok?
  • Hétfőn meló.
  • Nekem is. Szóval?
  • Szeretnéd, hogy maradjak?
  • Igen.
  • Akkor maradok. - Ekkor Kate lépett ki a házból.
  • Hé Clare, mikor megyünk?
  • Én nem megyek, épp most beszéltük meg, hogy maradok ma esti bulin is.
  • Oké, de át tudnál vinni engem Jacksonvillebe? Briaen ott vár.
  • Rendben.
Ebben a pillanatban megszólalt Clare telefonja. Linda volt az. Be ült a kocsiba és felvette. Az egyik ügyfél előrébb hozta az akciót. A célpont úgy néz ki, hogy gyanít valamit. Áttették Jacksonvillebe a dolgot. Katenek is mondta, hogy mennek, dolga akadt Jasonnek pedig megígérte, hogy vissza jön.
Negyed óra múlva már Jacksonvilleben rakta ki Katet és az építkezéshez hajtott, ahol az akciót tervezik. Az ügyfél találkozik a célponttal. Azért választották ezt a helyet mert elhagyatott, éppen ideális a kétes ügyleteknek. Clare körül is néz és már meg is van, hogy hogyan tudják véghez vinni tökéletesen a gyilkosságot. Hamarosan Linda és a további emberek is megérkeznek és Clare mindenkit a helyére utasít valamint elmondja a hadi tervet.
Úgy tervezi, hogy ő éppen a célponttal szemben helyezkedik el és amikor vége a megbeszélésnek és az ügyfél elhajtott egy jól irányzott lövéssel a fejbe lelövi. A többiek fedezik őt és ha a célpont emberei észre vennék őt vagy azt, hogy egyáltalán ott vannak, akkor ők intézkednek. Elmondja azt is, hogy hogyan meneküljenek. Mindenki közelében van egy létra ami az építkezés körülötti sikátorokba vezet, ezeken fognak menekülni lehetőleg minél előbb és minél észrevétlenebbül.
10 perc múlva mindenki elfoglalta a helyét és az ügyfél is megérkezett. Kis idő elteltével egy fekete Audi A6-os gurul be a célponttal és embereivel. A megbeszélés nem épp oldott hangulatban telt és az ügyfél távozása után minden Clare terve szerint haladt. Viszont a célpont emberei a lövés elgördülése után észre veszik őt. Elindulnak felé és biztosítják a terepet is. Clare elbújik pár raklap mögé és mikor az egyik ember háttal van neki leüti és a létra felé veszi az irányt. Azonban egy fegyveres rá lő, majdnem el is találja. A földre veti magát és fedezékbe gurul. Elő veszi a kis pisztolyát és lőni kezd. Eltalálja az fegyveres kezét így kiesik abból a fegyver. Ekkor megint a létra felé menekül, de a fegyveres elé ugrik egy tőrrel a kezében. Nincs vissza út közel harc lesz. Clare felveszi a támadó pózt és vár, ő nem támad. A fegyveres türelmetlenebb így támadásnak lendül. Clare védekezik és az első adandó alkalommal kirúgja a másik kezéből a tőrt. Majd hasba rúgja és leugrik a létrán. Sikerült elfutnia és mivel maszkot viselt nem ismerhetik fel.

2013. július 9., kedd

4. fejezet

Clare délután 2 óra környékén parkol le Jason szüleinek háza előtt. Kate is elkísérte őt, kíváncsi lett egy kicsit, hogy mi is történhetett. Jason bátyja, Fred meglepő örömmel fogadta Claret. Clare nem gondolta, hogy annyi év után így örül majd neki. A házban beszélgettek kicsit, az elmúlt évekről, hogy mi minden történt, természetesen nem említve a titkos munkát és annak részleteit. Clareék megtudták, hogy Jason és Fred legidősebb húga elköltözött és két fiatalabb húga pedig még itt él, az édesanyjukkal együtt. Fred azóta is együtt van barátnőjével, Bellával és az össze költözést tervezik. Bár ez már tervben volt akkor is amikor Clare megismerte őket, de elmaradt, mert ők is szakítottak, viszont most újra együtt vannak. Majd Fred feltette azt a kérdést, amit még egy kicsit szeretett volna elkerülni Clare.
  • Na és miért jöttél? Meglepett a látogatásod!
  • Hát igen, én sem terveztem, de erre jártam és beugrottam. - Mondta Clare, de biztos volt benne, hogy nem fogja elhinni.
  • Na persze.
  • Jó oké, igazából Jasonről szeretnék kérdezni.
  • Pontosabban mit?
  • Itt van az USA-ban?
  • Igen itt él.
  • Hol?
  • Washingtonban.
  • És hol dolgozik?
  • Egy vállalatnál aligazgató.
  • Hogy került ilyen befolyásos pozícióba?
  • Tudod, a szokásos... Jól melózott és jóban volt a főnökkel. Sokat találkoztak munkán kívül. Igazi jó haverok lettek. A főnöke idővel észre vette, hogy Jason tehetséges az üzleti ügyekben, sok jó tanácsot adott. Így amikor megüresedett a poszt, őt léptette elő. De miért érdekel annyira?
  • Tudod tegnap láttam egy klubban és felkeltette a kíváncsiságom. ÉS haza szokott járni? Mikor volt itt utoljára?
  • Igen, havonta körülbelül 1-szer vagy 2-szer jön. Vannak levelek amik ide jönnek, bizonyos okokból, ha érted és azokért jön. Múlthéten volt itt, de ma is jön, lesz egy buli és megígérte, hogy benéz.
  • Értem, és mikorra várható?
  • Csak este, előtte még dolgozik, ha gondolod megvárhatod. Szívesen látlak a bulin. - Mosolygott Fred. - De ennyire szeretnéd látni?
  • Vannak dolgok amiket még nem magyarázott meg. Nem veszem be az okot, hogy miért szakított velem anno, jogom van az igazsághoz.
Ezzel Clare lezárta a beszélgetést.
Sokat beszélgettek még az elmúlt 6 évről és Kate Clarerrel karöltve segédkezett az előkészületekben. Egy régi kis parasztházban lakott a Black család, ahol a szobák egymásból nyíltak.  A szobákat ilyen bulik alkalmával külön rendezik be. Van egy táncolós, egy beszélgetős és van egy amiben az ital és némi rágcsálni való található.
Este 10 óra fele az első vendégek is megérkeznek, majd a többiek szép lassan. 11-re már minden meghívott jelen van. Clare Freddel beszélget a fiú szobájában, amikor Jason megérkezik. Fredék éppen innivalóért indulnak és amikor Clare kilép az ajtón a tekintete összefonódik Jasonéval. Mind a ketten meglepődnek, de Clare szó nélkül halad el exbarátja mellett.
Kis beszélgetés után Jason megkeresi Fredéket, hogy köszönjön bátyjának, de titkos indoka, hogy megtudja mit keres itt a lány akit annyira szeretett, de elhagyott. A rövid üdvözlés után Fredet elhívják így a páros kettesben marad.
  • Szóval mit keresel itt?
  • Közöd? Nem bulizhatok itt?
  • Én ilyet nem mondtam, de azért valld be elég fura.
Clare nem válaszolt, de sok mindent nem is tudott volna mondani, mert megjelent Christen és Magen. Christen Jason volt barátnője, Clare előtt járt vele, de amikor megismerte Claret, dobta. A kapcsolatuk már nem volt jó és a lány meg is csalta. Bár utána próbálkozott, hogy hátha vissza szerezheti, viszont ez nem ment neki. Magen pedig mindig is Jason körül legyeskedett. Többször próbálta elcsábítani amíg együtt volt Clarerel. Most a két lány egymás ellen hadakozik. Jason mind kettejükkel játszadozik. Amilyen kedve van úgy választ. A két lány azt hiszi elérhet valamit, de neki csak arra kellenek, hogy a vágyát kielégítsék valamilyen szinten.
Clare hallott róluk és Jasonröl Fredtől, így annyira nem lepődött meg. A lányok elkezdték puszilgatni Jasont és mint egy végszóként jelezve Clarenek, hogy tűnés, aki értett a szóból és lelépett, megkereste Katet.